Gondolatok globálisan

Kritikai konzum.

Kritikai konzum.

Amikor 1994-ben megállt az idő

A remény rabjai kritika (spoiler-ek lesznek)

2020. június 19. - PappJoS

Rengeteget böngészem az IMDB hírhedt top 250-es listáját, újabbnál újabb filmklasszikusok után kutatva, hiszen mindig van mit nézni, a filmes látókört szélesíteni. Végzett filmelméleti hallgatóként sokáig zavart a tény, hogy a hosszú évek óta legelső helyen rendületlenül regnáló (A) remény rabjait nem sikerült beékelnem a megnézendő alapművek közé. Éppen ezért pár hónapja úgy döntöttem, hogy ezt a tarthatatlan állapotot felszámolandó, megnézem, hogy milyen is az a film, ami majd’ mindenki szerint is tökéletes.

 

Bár nem lenne szabad elvárásokkal leülni egy film elé, úgy, hogy még nem is láttuk, de eme remek hírneve nem engedte a teljesen elfogulatlan, előítéletmentes kezdést.  Az IMDB-s lista bár tudott, hogy nem mindig a legerősebben mérvadó sorrendet prezentálja, de hellyel-közzel megbízhatónak tartom. Az oldalon bárki értékelhet, aki regisztrál, szóval a legnagyobb laikustól a trollon keresztül az elismert kritikusig mindenki véleményezheti a látott (vagy nem látott) műveket egy 10-es skálán.

Ezen a ponton belefolyhatnék egy filmelméleti vitába, hogy kinek értékes vagy értékesebb a véleménye, hogy kire kell, lehet hallgatni, hogy fontos-e, hogy valaki, aki értékel egy filmet az tudja, hogy x jelenetnek a német expresszionista művek adtak ihletet, aminek az egyik legkiemelkedőbb darabja a Dr. Caligari mellyel rengeteg közös vonása van az akkori skandináv filmeknek. Véleményem szerint, is. Kell a laikus, aki tudja úgy nézni a filmet, hogy a hatását méri fel, hogy a saját mechanizmusait értékeli, de kell a teljes kontextus is, hogy érthető legyen, hogy egyes megoldások miért olyanok, amilyenek.

Szóval a hírhedt film. Ahogy írtam, hatalmas elvárásim voltak felé és ez lehet, hogy hiba volt. De nem tudtam elképzelni, hogy egy 1994-es alkotás évek óta töretlenül a legnagyobb közönségbarát film legyen, mikor rengeteg, hihetetlenül nívós nemzetközi példával találkozhattunk azóta (nem olvastam se előtte, se utána az alapul szolgáló könyvet). A történet a következő: Egy fiatal, sikeres bankárt feleségének megölésért börtönbe zárnak, annak ellenére, hogy ártatlan. Andy (Tim Robins) sok mindent megtesz ártatlanságának bizonyításáért, azonban hosszú éveken keresztül sikertelen. A börtönben azonban összebarátkozik egy társával, Red-del (Morgan Freeman), akivel szabadulásuk után ismét összehozza az élet.

Rengeteg problémám van ezzel a filmmel, ám ezeknek nagyja közel sem ingerelt volna fel ennyire, ha nem ezen az előkelő helyen uralkodna. Az első és legfontosabb az egész filmen átívelő, jelenetekbe besikló és körbefonó, az aurádat is nyálazó, klisé-fanfárok begerjedő üvöltése, az, ami miatt már fáj a tenyered, meg az arcod a csapkodástól. A nézők torkán lenyomott morális fennhatóság, ami üvölti, hogy „Nézd, még is ő a jó!”, ami mellett már a Kis herceget idéző középkorú, morális útmutatásai enyhítő és megosztó fuvallatok lennének.

Hogy ne csak a vakvilágba beszéljek, hanem konkrét példát is mondjak, itt van a híres „opera jelenet”, ahol Andy felrak egy operalemezt a sok munkával kiváltott irodában, ahol dolgozhatott, úgy, hogy a hangszóróból az összes fogvatartott hallhassa. A jelenetben egy százasszög komplikáltságával bíró szimbolikát, azaz a zene és szabadság összekötését és a tökéletes ám elnyomott protagonista h i h e t e t l e n szembeállását láthatjuk a velejéig romlott antagonistával, a börtönigazgatóval szemben. Mindezt tükörfényesre csiszolja a gyönyörű zene, kisebb lassítások, kránozás (tömegjelenetnél a kamerát daruval emelik meg) és természetesen az áttűnések. Véleményem szerint már csak egy idős fogvatartott érzelemmentes arcközelije hiányzott, miközben szeméből lassan legördül egy könnycsepp, de nem akarok beleszólni. Íme a jelenet:

 Még egy kis ötlet, hogy hogyan lehetett volna mg egy picit érzékletesebbé tenni:

onelegult11.jpg

ordi.jpg

A film egésze sajnos hemzseg az ilyen megoldásoktól, amik értem, hogy szépek, hogy tanítanak, de egy első helyezett filmtől elvárható valamilyen komplexitás, egy kis késztetés arra, hogy a néző magától jöjjön rá, vagy döntse el, hogy mi jó vagy rossz és ne előre megrágva, megemésztve infúzión keresztül legyen beoltva a mesei duális világkép. Ez a narratíva tök jó egy mesében. Egy mesében, ami még tanítja a gyerekeket, hogy hogyan orientálódjanak a világban. De úgy gondolom (és bocsánat, ha félreértettem valamit), hogy ez egy felnőtt közönségnek szóló film, hiszen gyilkosságról a börtönök megalázó és brutális világáról szól, ahol az igazságtalanság napi szintű jelenség. Már nem Hamupipőke és a mostoha konfliktusánál tart a közönség. Vagy az értékelések szerint mégis.(Az sem baj, ha a felnőtt közönség ilyen tematikájú művekre tart igényt, ilyen A Gyűrűk ura, vagy a Star Wars, de ezek egy részről még explicit mesei létük ellenére is komplexebbek, más részről meg fantasy-k és nem realistának titulált drámák.)

Mondok szépet is, hiszen a film nem csak történetből áll, akkor elég lenne könyvet olvasni. A színészi játék jó. A képek is szépek és esztétikusak, és a beállítások ellen sem lehet kifogás. Hibátlan hollywoodi recept, ami végül is a legnagyobb többségnek ízlik és ráadásul az előbbiek ismeretében is, könnyen emészthető. De hadd ne kelljen azt mondanom, hogy ez A Film, mikor már Hollywood is képes volt majd’ 30 évvel ezelőtt egy Bonnie és Clyde megalkotására.

 

Linkek:

A remény rabjai

Dr. Caligari

Bonnie és Clyde

A bejegyzés trackback címe:

https://kritkaikonzum.blog.hu/api/trackback/id/tr2315902622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mariska16 2020.06.20. 09:43:14

Akinek tetszik nézze, akinek nem az ne nézze......... pláne ha bevallottan előre elmeszelte

PappJoS 2020.06.20. 11:22:36

@mariska16: A mondat első részével teljes mértékben egyetértek, ez a kritika nem arról szólt, hogy megmondjam mit KELL nézni, hanem, hogy nekem mi a véleményem. Az, hogy "előre elmeszeltem" az azonban félreértés. Nagyon magasak voltak az elvárásaim, de maximálisan nyitott voltam bármelyik végkimenetre. A kritika műfaja akármennyire is törekszik az objektivitásra, elkerülhetetlenül átszövi a szubjektív értékítélet is.

zh1972 2020.06.20. 18:23:19

Hehehe, az ízléssel nem lehet vitatkozni, ...mindenkinek van egy. A közízléssel meg nem érdemes, mert a pénz abból folyik be. Negatív elemet mindenből ki lehet emelni, csak sokszor nincs értelme, mert szakértőből, hirtelelen hülyét csinálunk magunkból... Ez egy jó film. Első, második, tizedik, nem mindegy??? Ezért a cikkért kár volt tollat/billentyűzetet ragadni...

PappJoS 2020.06.21. 19:51:53

@zh1972: Nem tudok egyet érteni ezzel véleménnyel vagy akár elfogadni, érvek hiányában , szóval csak egyet szeretnék kérdezni: Ok, jó film, de miért?

zh1972 2020.06.21. 20:36:17

@PappJoS: Nem kell mindent indokolni, főleg azt nem ami jó. Örömet okoz, mosolyt csal az arcomra, érzelmeket vált ki, ennyi pont elég egy jó filmhez. Ha klisékkel érték el, ám legyen! Ha nekem a klasszikus szex póz okozza a legnagyobb örömet, azon sem változtatok, meg nem keresem a miértjét. Egyszerűen jó! :)))

Argus_ 2020.06.22. 13:04:29

Ezért a bejegyzésért igazán kár volt elkezdened blogolni és billentyűt ragadni (mert ahogyan látom ez a legelső posztod)!

Amint írod, filmelméleti hallgatóként nívós filmekhez szokottan ereszkedtél alá a közönségfilmek olcsó "fertőjébe" hogy aztán kifinomult ízléseddel agyonfikázd ezt a King-Drabont művet. Nem jött össze, mert a komplexitás hiányát és az egyszerűségen kívül nemigen sikerült "nívós" és választékos érveket találnod.

De mégis ahhoz, amit kifogásoltál:
Nem csak a komplex és bonyolult jelenetek lehetnek elgondolkodtatóak, sokszor az egyszerűség is ütős tud lenni. Ha milliók nem találták szájbarágósnak, akkor valószínűleg az emberek többségének nem az, vagy ha mégis, nem bánják. Ahogyan én sem, akinek 30 éve kedvence ez a film.

PappJoS 2020.06.22. 13:26:48

@Argus_: Ha úgy gondolod, hogy azért kár volt megírnom ezt a cikket, mert nem értesz vele egyet, azzal saját magadat emeled egy olyan piedesztálra, amire állításod szerint magamat helyeztem. A közönségfilmeknek ugyan olyan legitimitása van, mint a szerzői műfajfilmeknek, vagy a szerzőieknek, nem sportszerű egy kontextusban, egységesen kritizálni őket, ezt nem is tettem, sőt pozitív ellenpéldaként kapásból 3 filmet soroltam fel, melyek hosszú évek óta közönség kedvencek. Valóban nem kell művészinek és összetettnek lenni valaminek, hogy értékes legyen, ezzel egyet értek, de azért ezen film esetén többről van szó, mint komplikálatlanságról. És miért ekkora kedvenc? Pontosan a mérhetetlen közérthetősége miatt, hiszen semmilyen akadályt sem teremt, ami az érthetőséget akár egy fikarcnyit is kizökkentené.

Fortress_ 2020.06.22. 13:30:19

Miért jó film A remény rabjai?
... El kellett gondolkodtam rajta, mert bár vagy 25 éve szeretem (és több tucatszor láttam), konkrétan megfogalmazni még egyszer sem kellett eddig. De megpróbálom.

Nos, az első talán, hogy a Shawshank Redemption egy különleges történetet mesél el, mely rengeteg fordulatot kínál. A második, hogy a narrációt az egyik főszereplő szájába adják, aki valódi egyéniséggel tálalja felénk az események magyarázatát. Így voltaképp Ellis Boyd Reddig (Red) szemével látjuk a központi karakter, Andy Dufresne figuráját, sőt tetteit és motivációit is általa értjük meg. Ettől mindkét karakter bizalmasunkká válik, mintha egy régi ismerősünk kedves anekdotázását hallgatnánk és néznénk.

Harmadik helyre tenném a színészek alakításait: ebben a filmben minden fontos karaktert jól megválasztott színész alakít, nincsenek rosszul kiosztott szerepek. Andy Dufresne szerepében hiteles Tim Robbins, Red szerepében Morgan Freeman és az igazgatóéban Bob Gunton. Persze nem az évszázad alakításait nyújtják - amire maguk a karakterek egyébként nem is kínálnak túl nagy lehetőséget számukra - de HITELESEK csupa nagy betűvel.

Negyedik helyre tenném ( a film erényeinek felsorolásában), a rengeteg elrejtett életbölcsességet, melyek bár néhol banalitásnak hangzanak, valójában jólesőek és ügyesen tálaltak.

Ötödik helyen van nálam a nagyon jó forgatókönyv és a kiemelkedően jó rendezés. Egyszerű a történetvezetés, jól megválasztott a tempó, folyamatosan adagoltak a fordulatok, hiteles a börtön képi világa, jók a vágások, a színek-hangok ábrázolása ... stb, stb.

Összességében azt mondanám: az általam itt felsorolt 5 szempont egyikében sem világszenzáció ez a film, de EGYÜTT AZ 5 JELLEMZŐ MINDEGYIKÉNEK MAGAS SZÍNVONALA miatt mégis kivételesnek lehet nevezni.

Bónuszként egy személyes észrevétel: a két fő karakter (Red és Andy) és az őket játszó színészek alakításai plusz a filmből áradó életbölcsesség együttesen fogott meg engem annak idején 26 éve, mikor először láttam (és tart azóta is a markában). Rengeteg filmet láttam azóta (némelyikről írtam is), de az az igazság, hogy egyik sem váltott ki belőlem olyan erős hatást, mint a Remény rabjai.

Argus_ 2020.06.22. 13:38:29

@PappJoS: Nem figyeltél. Nem azt írtam, hogy azért volt kár billentyűt ragadnod, mert amit írtál azzal ÉN nem értek egyet. Én nem számítok, ebben a dologban, ez a TE írásod, a TE véleményed. ... Azért volt kár billentyűt ragadnod, mert nem sikerült VALÓDI kifogásokat találnod a film sikere ellen. Csupán két kommersz "vádpontod" van: nem elég komplex és túl szájbarágós.

Nem gondolkodtál el azon, hogy milliónyi film közül - mely ugyancsak nem komplex viszont szintén nagyon szájbarágós (mint a filmek kábé 80%-a) - miért pont ez az egy ekkora siker? Ha megfejted és nem ragadsz le a két általad felhozott (ál)problémánál, akkor megindulhatsz a film megértése felé vezető úton. De a fentebb, Dev kolléga által írtak is rávezethetnek. Talán.

PappJoS 2020.06.22. 13:45:59

@Dev_: Elfogadom ezt a véleményt, hiszen szinte teljesen egyezik azzal, ahogyan ezt a filmet látom. Nem azért rossz film, mert igénytelen, mint mondjuk egy Sharknado, hanem egy óramű pontosságú hollywoodi recept manifesztációja. Ezt írtam is az utolsó bekezdésben. De a hitelességgel nem tudok egyet érteni. Történetvezetés és karakterfelépítés (és fejlődés) szempontjából hiteltelen és hazug, nincs ennyire egyértelmű és tökéletes vagy gonosz személy, amiket ezzel a szájbarágós, szemkifeszítős Kubrick-i erőszakkal kell az idegrendszerünk összes bugyrába eljuttatni. Szintén megismételném, amit még a cikk elején írtam, közel sem lenne ekkora probléma, hogy olyan ez a film, amilyen, ha nem értékelik ilyen szélsőségesen túl, de ezzel a gesztussal egy olyan nívót állítanak a többi film elé, ami kétségkívül abszurd és a filmeket fogyasztók milliói számára félrevezető.

Fortress_ 2020.06.22. 15:51:59

@PappJoS: A legkevésbé sem értünk egyet és szerintem nem figyelsz (sem a filmre sem az ellenvéleményekre) Nyitottság nélkül pedig nem szabad filmkritikával (de még filmelemzéssel sem) foglalkozni.

Amire nem koncentrálsz szerintem, az ez a mondatrészed: " ... nincs ennyire egyértelmű és tökéletes vagy gonosz személy" Nincs és a filmben sem ilyen az igazgató vagy Andy alakja.

Az igazgató karakteréről egyetlen jelenet alapján vonsz le általánosításokat. Pedig a filmben igenis összetett jellem. A rabok bemutatkozásakor a karakter úgy van felvezetve, mint aki csak két dologban hisz: a fenyítésben és a Bibliában (Istenben). Ki is mondja az elítélteknek, azzal kiegészítve, hogy "mindkettőből fognak kapni bőven".

Aztán a figurát szépen felépíti a script és a rendezés: megtudjuk, hogy ismeri a hála fogalmát is, hogy pénzéhes és hogy kihasználja a rabokat. Lesznek pozitívumai is, hiszen például megmenti Andyt a nővérektől és később kiváltságokat is biztosít neki (lehetnek csempészáruk a cellájában, vezetheti a könyvtárát ... stb, stb). Komplexé válik a karakter, mondhatni kiteljesedik. Aztán Andy mesteri bosszút áll rajta és öngyilkossága előtt saját maga által irodájába kitett bibliai idézetre pillant: "isten előbb ítél, mint hinnéd"Zseniális. Egy felépített, kiteljesedett és végül megölt karakter.

PappJoS 2020.06.22. 16:08:30

@Dev_: Azért, mert nem értek egyet a fenti véleményekkel, nem jelenti azt, hogy az én gondolataim irrelevánsak vagy korlátoltak. A vita esetében a személyeskedés ősi érvelési hiba. Igen az igazgató mind megteszi azt, amit leírtál, de nem azért mert van benne jó is, vagy komplexebb, hanem egyértelműen kihasználja Andyt a mocskos ügyletei kivitelezésére. Az, hogy kivételezik vele, vagyis elvtelen még kevésbé írható jó tulajdonságainak számlájára. A bigott vallásos erkölcstelen és gonosz értékrend szembeállítás az, amit erre a karakterre ráhúztak, ezt nem nevezném kifejtett karakterfejlődésnek, pláne, hogy a végén azért öli meg magát, mert lebukott, 0 változás. Egy jelenettel példálóztam, egy blogcikkben nincs lehetőség minden elem kifejtésére, éppen ezért a számomra legszemléletesebb jelenet bemutatásával akartam példázni mondandómat. De itt nem csak az igazgató, Andy vagy akármelyikük karakteréről van szó, hanem a nagyon leegyszerűsített hatalmi rendszerekről, hierarchiáról, ami szerintem a nézőnek is megalázó lehet, hogy ennyire hülyének nézik.

Fortress_ 2020.06.22. 20:18:39

@PappJoS: Nem személyeskedtem. De a vitára visszatérve: attól, hogy egy figurának alig akad jó tulajdonsága, még kevésbé komplex? Ezt gondold át. A negatív tulajdonságoknak rendkívül széles a tárháza. Ebből a film nagyon sokat felvonultat: önző, számító, érzéketlen, kegyetlen ... stb, de akad benne kevés pozitívum is. Akárhogyan is, de nélküle Andy meghalt volna. Megölnék a nővérek. És könyvtár sem lenne, ha nem tenné lehetővé Andy levelezését a feljebbi hatóságokkal.

A néző számára pedig a világon semmi megalázó nincs a filmbem, mert semmiféle túlzott leegyszerűsítésről nincs szó. Csak te hiszed. Mondok egy példát: ha este szembe mégy a forgalommal az autópályán és mindenki dudál rád, nem biztos, hogy ők hibáznak és te cselekszel jól.

A posztod sok sebből vérzik, de a legnagyobb az, hogy egyszerűen igaztalan amiket leírsz. Egyetlen jelenetből vonsz le általánosításokat, klasszikus elemzői hibát vétve. Erre akartam felhívni a figyelmedet. Ja és arra, hogy nem érted ezt a filmet. A legkevésbé sem.
süti beállítások módosítása