A láthatatlan ember című horror/thriller már lassan fél éve található meg a mozik kínálatában, persze kisebb szünettel, a mindenki által tapasztalt pandémia okán. Az, hogy nincs új film a mozikban teljesen érhető, valamiből meg kell élniük, ha már nyitva vannak, éppen ezért az utolsó garast is kifacsarják a már ezer éve műsoron lévő remekművekből.
Én is csak most jutottam el oda, hogy befogadója lehessek ennek a műnek, persze az átlagos mozinézői attitűddel, miszerint nem volt jobb dolgom kedd este, de kedvem volt valamit megnézni. Azzal pedig nem árulok el nagy titkot, hogy a teremben felbukkanó további 10-15 ember is több mint valószínű, hogy hasonló indítékkal jelent meg a vetítésen. De ez csak a kontextus, ez a tény nem minősíti a filmet (feltétlenül).Essünk túl röviden a történeten, hogy érthető legyen a további fröcsögés. Spoilerek lesznek, ha valaki még meg szeretné nézni a filmet.
Cecilia (Elisabeth Moss) rengeteg tervezgetés után, testvére és barátja segítségével elszökik abúzus férjétől, a zseni optikustól (LOL). Két hét idegbaj után azonban megkapja a felszabadító hírt, miszerint férje meghalt. Pontosabban öngyilkos lett. Ezt követően lassan, de biztosan Cecilia megkönnyebbül, azonban öröme nem tart sokáig, hiszen férje továbbra is bántalmazza, még holtában is. Annak ellenére, hogy minden áron próbálja igazát bizonyítani, közvetlen környezete is teljesen bolondnak nézi, számunka és Cili számára azonban korán kiderül, hogy valami érzéki turpisság van a dologban, amit a főgonosz zseni talált fel. Egy láthatatlanná tévő jelmez. (Itt hagyok egy szünetet, mindenki vegyen mély levegőt, asszociáljon arra, amire akar, sírjon, nevessen stb.) Innentől kezdve a férj, bátyja (aki szintén szociopata szépfiú, csak ügyvéd) segítségével nagyjából mindenkit elkezd lemészárolni Cili környezetében, de ő hihetetlen akarattal és erővel a film végére mindkét gonosszal leszámol.
Nem akarok mindig az IMDB-re hivatkozni, de mivel ezen a platformon mindenki is leadhatja a voksát, egy valamilyen szinten reprezentatív képet kaphatunk a film fogadtatásáról. Nos itt a cikk megírásának pillanatában 7,1 pontot szerzett, ami több mint méltányos értékelés. Saját véleményem szerint ez egy gyenge 2-es de inkább 1-es és az is csak azért, mert valóban teljesíti azt, ami a mai mozikban a film definícióját fedi, vagyis egy audiovizuális tartalom, ami 24 fps-sel „pörög” a szemünk előtt, de nagyjából ennyi.
A történet olyan, mintha pár kezdő forgatókönyvíró (nem olyanok, akik tanulták a szakmát, hanem mondjuk pár 15-16 éves kamasz) összeült volna, azzal a motivációval, hogy most valami újat és ijesztőt kéne kitalálni. Ebből az lett, hogy az összes horrorfilm-szerű klisét (amik beleférnek a 16-os karikába) összesűrítették és szereztek mellé egy A-listás színésznőt, hogy azért legyen miért beülni. Az, hogy tele van jump scare-rel (továbbiakban pirítós-effektus) abban szinte semmi meglepő nincs, de alapvetően felmérhetővé teszi a story gyengeségét, ha csak azzal érzi a nézőt kizökkenthetőnek, hogy 2 perc csend után egy hírtelen svenkkel és a hangsáv kiakasztásával kiüt a székből.
Tele van plothole-okkal (vagyis a történet inkonzisztens), nem elég, hogy rengeteg dolgot elfelejt, nem említ meg, de a saját maga által írt, mutatott és kiemelt elemeket is elfelejt. Ilyen például a biztonsági kamerák jelenléte, használhatósága. Amikor a csajnak be kell tenni, akkor csak azt veszik a kamerák, ami az ő „bűnösségét” bizonyítja, amúgy egy baromi népszerű és telített étteremben, ahol bizonyító ereje lenne a felvételeknek és Cilike ártatlanságára is fény derülne, ott eszükbe se jut megnézni. Vagy, ha a kutya hozzáér a kocsi oldalához, annak azonnal megszólal a riasztója, amire a ház ura tized másodperccel később már kapcsolja a lámpát (aki amúgy be volt altatózva). Vagy itt van a láthatatlanná tévő köpeny (nem ironizálok tovább), ami oké, hogy láthatatlanná tesz, de nem volt arról szó, hogy szupererőt ad, márpedig a hősünk (ismétlem, egy optikus), egy tucat fegyveres őrt nyír ki, mindenféle eszköz nélkül. Lenyűgöző.
A hangmérnök kihasználhatta az ezer éve tárolt összes hangeffektjét, hiszen, ha gonosz optikusunk a jelmezben kísért, valamiért raptor hangja van, meg néha visít is, mint valami alien. Valamint még az Ördögűző ijesztő hangjait is felhasználhatta egy-egy pirítós-effektusnál, hogy „Hát ha má’ lúd…” Az részletkérdés, hogy teljesen logikátlan, de jól hangzik, meg a vágásnál tök jól néz ki, mert minden sávnak más színe van, ilyenkor olyan, mintha lenne benne munka meg gondolat.
A rendező, aki egyben az író is nem igazán tudom mit gondolt, de ő sem feltétlenül, de esélyes, hogy a főszereplőnk is így volt ezzel. Olyan rendezői utasításokat kaphatott, hogy azt sem tudta, hogy fiú e vagy lány, nem, hogy éppen Merre? Mitől? Miért?.
Még egy rövid, szubjektív észrevétel. Ha egy hivatalosan horrorfilm csúcspontján, amikor a feszültség már nem fokozható tovább, szinte hangosan röhögök a moziban ( A Fekete ruhás nő című filmtől egy hónapig nem aludtam), akkor lehet, hogy valami erősen félrecsúszott a dramaturgiai megfontolásokban, de nem akarok ujjal mutogatni.
Rengeteget lehetne írni erről a filmről, de felesleges, mert ezen gondolatok allegóriái csak untatnák az olvasót. Mindezzel együtt én meleg szívvel ajánlom ezt a filmet, mert híve vagyok annak, hogy törjünk ki a saját buborékunkból és tágítsuk a kulturális forrásainkat, hiszen az is építő tud lenni, ha meg tudjuk határozni azt, hogy mi az, ami semmiképpen sem jó.
Itt egy Queen szám, ami nem jó, úgy tűnik ez a cím el van átkozva, ha még belőlük is csak ennyit hozott ki:
