Nagyon jó cikk. Pontos, korrekt, stílusa van.

Bejegyzés: Álkultúra giccsbe csomagolva

@PappJoS: Nem személyeskedtem. De a vitára visszatérve: attól, hogy egy figurának alig akad jó tulajdonsága, még kevésbé komplex? Ezt gondold át. A negatív tulajdonságoknak rendkívül széles a tárháza. Ebből a film nagyon sokat felvonultat: önző, számító, érzéketlen, kegyetlen ... stb, de akad benne kevés pozitívum is. Akárhogyan is, de nélküle Andy meghalt volna. Megölnék a nővérek. És könyvtár sem lenne, ha nem tenné lehetővé Andy levelezését a feljebbi hatóságokkal.

A néző számára pedig a világon semmi megalázó nincs a filmbem, mert semmiféle túlzott leegyszerűsítésről nincs szó. Csak te hiszed. Mondok egy példát: ha este szembe mégy a forgalommal az autópályán és mindenki dudál rád, nem biztos, hogy ők hibáznak és te cselekszel jól.

A posztod sok sebből vérzik, de a legnagyobb az, hogy egyszerűen igaztalan amiket leírsz. Egyetlen jelenetből vonsz le általánosításokat, klasszikus elemzői hibát vétve. Erre akartam felhívni a figyelmedet. Ja és arra, hogy nem érted ezt a filmet. A legkevésbé sem.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@Dev_: Azért, mert nem értek egyet a fenti véleményekkel, nem jelenti azt, hogy az én gondolataim irrelevánsak vagy korlátoltak. A vita esetében a személyeskedés ősi érvelési hiba. Igen az igazgató mind megteszi azt, amit leírtál, de nem azért mert van benne jó is, vagy komplexebb, hanem egyértelműen kihasználja Andyt a mocskos ügyletei kivitelezésére. Az, hogy kivételezik vele, vagyis elvtelen még kevésbé írható jó tulajdonságainak számlájára. A bigott vallásos erkölcstelen és gonosz értékrend szembeállítás az, amit erre a karakterre ráhúztak, ezt nem nevezném kifejtett karakterfejlődésnek, pláne, hogy a végén azért öli meg magát, mert lebukott, 0 változás. Egy jelenettel példálóztam, egy blogcikkben nincs lehetőség minden elem kifejtésére, éppen ezért a számomra legszemléletesebb jelenet bemutatásával akartam példázni mondandómat. De itt nem csak az igazgató, Andy vagy akármelyikük karakteréről van szó, hanem a nagyon leegyszerűsített hatalmi rendszerekről, hierarchiáról, ami szerintem a nézőnek is megalázó lehet, hogy ennyire hülyének nézik.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@PappJoS: A legkevésbé sem értünk egyet és szerintem nem figyelsz (sem a filmre sem az ellenvéleményekre) Nyitottság nélkül pedig nem szabad filmkritikával (de még filmelemzéssel sem) foglalkozni.

Amire nem koncentrálsz szerintem, az ez a mondatrészed: " ... nincs ennyire egyértelmű és tökéletes vagy gonosz személy" Nincs és a filmben sem ilyen az igazgató vagy Andy alakja.

Az igazgató karakteréről egyetlen jelenet alapján vonsz le általánosításokat. Pedig a filmben igenis összetett jellem. A rabok bemutatkozásakor a karakter úgy van felvezetve, mint aki csak két dologban hisz: a fenyítésben és a Bibliában (Istenben). Ki is mondja az elítélteknek, azzal kiegészítve, hogy "mindkettőből fognak kapni bőven".

Aztán a figurát szépen felépíti a script és a rendezés: megtudjuk, hogy ismeri a hála fogalmát is, hogy pénzéhes és hogy kihasználja a rabokat. Lesznek pozitívumai is, hiszen például megmenti Andyt a nővérektől és később kiváltságokat is biztosít neki (lehetnek csempészáruk a cellájában, vezetheti a könyvtárát ... stb, stb). Komplexé válik a karakter, mondhatni kiteljesedik. Aztán Andy mesteri bosszút áll rajta és öngyilkossága előtt saját maga által irodájába kitett bibliai idézetre pillant: "isten előbb ítél, mint hinnéd"Zseniális. Egy felépített, kiteljesedett és végül megölt karakter.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@Dev_: Elfogadom ezt a véleményt, hiszen szinte teljesen egyezik azzal, ahogyan ezt a filmet látom. Nem azért rossz film, mert igénytelen, mint mondjuk egy Sharknado, hanem egy óramű pontosságú hollywoodi recept manifesztációja. Ezt írtam is az utolsó bekezdésben. De a hitelességgel nem tudok egyet érteni. Történetvezetés és karakterfelépítés (és fejlődés) szempontjából hiteltelen és hazug, nincs ennyire egyértelmű és tökéletes vagy gonosz személy, amiket ezzel a szájbarágós, szemkifeszítős Kubrick-i erőszakkal kell az idegrendszerünk összes bugyrába eljuttatni. Szintén megismételném, amit még a cikk elején írtam, közel sem lenne ekkora probléma, hogy olyan ez a film, amilyen, ha nem értékelik ilyen szélsőségesen túl, de ezzel a gesztussal egy olyan nívót állítanak a többi film elé, ami kétségkívül abszurd és a filmeket fogyasztók milliói számára félrevezető.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@PappJoS: Nem figyeltél. Nem azt írtam, hogy azért volt kár billentyűt ragadnod, mert amit írtál azzal ÉN nem értek egyet. Én nem számítok, ebben a dologban, ez a TE írásod, a TE véleményed. ... Azért volt kár billentyűt ragadnod, mert nem sikerült VALÓDI kifogásokat találnod a film sikere ellen. Csupán két kommersz "vádpontod" van: nem elég komplex és túl szájbarágós.

Nem gondolkodtál el azon, hogy milliónyi film közül - mely ugyancsak nem komplex viszont szintén nagyon szájbarágós (mint a filmek kábé 80%-a) - miért pont ez az egy ekkora siker? Ha megfejted és nem ragadsz le a két általad felhozott (ál)problémánál, akkor megindulhatsz a film megértése felé vezető úton. De a fentebb, Dev kolléga által írtak is rávezethetnek. Talán.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

Miért jó film A remény rabjai?
... El kellett gondolkodtam rajta, mert bár vagy 25 éve szeretem (és több tucatszor láttam), konkrétan megfogalmazni még egyszer sem kellett eddig. De megpróbálom.

Nos, az első talán, hogy a Shawshank Redemption egy különleges történetet mesél el, mely rengeteg fordulatot kínál. A második, hogy a narrációt az egyik főszereplő szájába adják, aki valódi egyéniséggel tálalja felénk az események magyarázatát. Így voltaképp Ellis Boyd Reddig (Red) szemével látjuk a központi karakter, Andy Dufresne figuráját, sőt tetteit és motivációit is általa értjük meg. Ettől mindkét karakter bizalmasunkká válik, mintha egy régi ismerősünk kedves anekdotázását hallgatnánk és néznénk.

Harmadik helyre tenném a színészek alakításait: ebben a filmben minden fontos karaktert jól megválasztott színész alakít, nincsenek rosszul kiosztott szerepek. Andy Dufresne szerepében hiteles Tim Robbins, Red szerepében Morgan Freeman és az igazgatóéban Bob Gunton. Persze nem az évszázad alakításait nyújtják - amire maguk a karakterek egyébként nem is kínálnak túl nagy lehetőséget számukra - de HITELESEK csupa nagy betűvel.

Negyedik helyre tenném ( a film erényeinek felsorolásában), a rengeteg elrejtett életbölcsességet, melyek bár néhol banalitásnak hangzanak, valójában jólesőek és ügyesen tálaltak.

Ötödik helyen van nálam a nagyon jó forgatókönyv és a kiemelkedően jó rendezés. Egyszerű a történetvezetés, jól megválasztott a tempó, folyamatosan adagoltak a fordulatok, hiteles a börtön képi világa, jók a vágások, a színek-hangok ábrázolása ... stb, stb.

Összességében azt mondanám: az általam itt felsorolt 5 szempont egyikében sem világszenzáció ez a film, de EGYÜTT AZ 5 JELLEMZŐ MINDEGYIKÉNEK MAGAS SZÍNVONALA miatt mégis kivételesnek lehet nevezni.

Bónuszként egy személyes észrevétel: a két fő karakter (Red és Andy) és az őket játszó színészek alakításai plusz a filmből áradó életbölcsesség együttesen fogott meg engem annak idején 26 éve, mikor először láttam (és tart azóta is a markában). Rengeteg filmet láttam azóta (némelyikről írtam is), de az az igazság, hogy egyik sem váltott ki belőlem olyan erős hatást, mint a Remény rabjai.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@Argus_: Ha úgy gondolod, hogy azért kár volt megírnom ezt a cikket, mert nem értesz vele egyet, azzal saját magadat emeled egy olyan piedesztálra, amire állításod szerint magamat helyeztem. A közönségfilmeknek ugyan olyan legitimitása van, mint a szerzői műfajfilmeknek, vagy a szerzőieknek, nem sportszerű egy kontextusban, egységesen kritizálni őket, ezt nem is tettem, sőt pozitív ellenpéldaként kapásból 3 filmet soroltam fel, melyek hosszú évek óta közönség kedvencek. Valóban nem kell művészinek és összetettnek lenni valaminek, hogy értékes legyen, ezzel egyet értek, de azért ezen film esetén többről van szó, mint komplikálatlanságról. És miért ekkora kedvenc? Pontosan a mérhetetlen közérthetősége miatt, hiszen semmilyen akadályt sem teremt, ami az érthetőséget akár egy fikarcnyit is kizökkentené.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

filmworlds.blog.hu/2015/12/20/a_remeny_rabjai_the_shawshank_redemption_357

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

Ezért a bejegyzésért igazán kár volt elkezdened blogolni és billentyűt ragadni (mert ahogyan látom ez a legelső posztod)!

Amint írod, filmelméleti hallgatóként nívós filmekhez szokottan ereszkedtél alá a közönségfilmek olcsó "fertőjébe" hogy aztán kifinomult ízléseddel agyonfikázd ezt a King-Drabont művet. Nem jött össze, mert a komplexitás hiányát és az egyszerűségen kívül nemigen sikerült "nívós" és választékos érveket találnod.

De mégis ahhoz, amit kifogásoltál:
Nem csak a komplex és bonyolult jelenetek lehetnek elgondolkodtatóak, sokszor az egyszerűség is ütős tud lenni. Ha milliók nem találták szájbarágósnak, akkor valószínűleg az emberek többségének nem az, vagy ha mégis, nem bánják. Ahogyan én sem, akinek 30 éve kedvence ez a film.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@PappJoS: Nem kell mindent indokolni, főleg azt nem ami jó. Örömet okoz, mosolyt csal az arcomra, érzelmeket vált ki, ennyi pont elég egy jó filmhez. Ha klisékkel érték el, ám legyen! Ha nekem a klasszikus szex póz okozza a legnagyobb örömet, azon sem változtatok, meg nem keresem a miértjét. Egyszerűen jó! :)))

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@zh1972: Nem tudok egyet érteni ezzel véleménnyel vagy akár elfogadni, érvek hiányában , szóval csak egyet szeretnék kérdezni: Ok, jó film, de miért?

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

Hehehe, az ízléssel nem lehet vitatkozni, ...mindenkinek van egy. A közízléssel meg nem érdemes, mert a pénz abból folyik be. Negatív elemet mindenből ki lehet emelni, csak sokszor nincs értelme, mert szakértőből, hirtelelen hülyét csinálunk magunkból... Ez egy jó film. Első, második, tizedik, nem mindegy??? Ezért a cikkért kár volt tollat/billentyűzetet ragadni...

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

@mariska16: A mondat első részével teljes mértékben egyetértek, ez a kritika nem arról szólt, hogy megmondjam mit KELL nézni, hanem, hogy nekem mi a véleményem. Az, hogy "előre elmeszeltem" az azonban félreértés. Nagyon magasak voltak az elvárásaim, de maximálisan nyitott voltam bármelyik végkimenetre. A kritika műfaja akármennyire is törekszik az objektivitásra, elkerülhetetlenül átszövi a szubjektív értékítélet is.

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő

Akinek tetszik nézze, akinek nem az ne nézze......... pláne ha bevallottan előre elmeszelte

Bejegyzés: Amikor 1994-ben megállt az idő